1943. június 13. pünkösd vasárnap - 2019. június 13. csütörtök
"Reggel nem mentem el a templomba mert nem volt kalapom. Kimentem 10 órakkor Jenő elé, egy kicsit elkésve érkeztem már Jenő jött az utcán mikor találkoztunk. Ebédután jött Horvát Bandi sokat nevettünk mert uj kabátja volt hosszú zöld zsávoly és Gyuszi, Jenő felpróbálták, rövid nadrágra mulatságos volt. A két fiú elment Bandival hozzájuk anyuka apuka Bányai Laci, Német Erzsi és én elmentünk Antalék (Laciék). Pár pillanatig maradtunk mert jobbnak találtuk a sétálást és elmentünk a két bátyuskám elé. Jókat nevettünk a cselédek ruháin és beszélgetésén. Antalék vissza mentünk. Már ott volt a két fiú és Cucó a kis rokon kislánnyal akik most az ünnepekre jöttek hozzájuk Némethék a kislányuk édes kis pofa kis erős izmos, Veronika. Később jött a mamája és az apja. Beszélgettünk egy félórát és visszamentünk Fábiánék. Ott Németh Lajos bácsi megmutatta az oroszországi fényképeit volt azon az akasztott embertől kezdve minden Pld. egy lezuhant repülőgép összeégve benne a pilóta és a csontjai látszottak. Bre Rémes volt. ¼ 9 kor mentünk haza B. Laci és N. Erzsi nálunk vacsoráztak."
fikció by Simon Zoltán
A Hajagos lány már mindennel végzett. Felmosta a konyhát , a gangot és Róza néninek is ott hagyta a kitokozott tyúkot a vájdlingban. Még tegnap felvitte és felteregette a kilúgozott ágyneműt száradni. Kivasalta az öreg Lóránd úr ingét meg a lányok blúzait és a pántos cipőket is kifényesítette. Összességében sokat tett azért, hogy most Pünkösd vasárnap legyen egy szabad délutánja. De most, hogy a kis Rózát nem engedték el a Hunyady utcából – penig megígérték neki - és csak ketten lesznek a kórzón a Pirossal már kérdéses, hogy csak így ketten biztonságos lenne e a céllövöldékig felmenni.
A lány alaposan megdörzsölte az arcát megtörölgette a mellét és a hasát majd a vödörbe öntötte a szappanos vizet. Most a kis falitükör előtt állva, hosszan nézegetve leengedett haját úgy döntött copfba fonva a vállára fogja ereszteni. A cselédládából két ruhát terített ki az ágyra, a kismintás kékfestőt meg az alul kétfodros pirosat kötényestől a fehér blúzzal. Úgy okoskodott, hogy a piros szoknya a blúzzal sokkal inkább fog illeni a hajához és talán a szoknya is jobban ring ha nem veszi fel hozzá a kötényt. Hajagos Anna összehajtogatta a fehérgalléros kékfestőt meg a kötényt aztán visszatette a ládába. leült az ágy szélére, megkötötte a strumpfántlit és visszagörgette a harisnyát a térde fölé. Fölöltözve lesimogatta a ruháját és tanakodva megállt a polc előtt ahol városi szerzeményeit tartotta. A nagyságától örökölt szép táskát a rúzst meg a Schwarzéknál vett kölnivizet. Most talán lenne rá alkalom – gondolta- hogy elvihetné a fekete szaténnal csíkozott estéli retikült a korzóra és talán a rúzsból is használhatna egy csipetet, ha már itt ez az ünnepi alkalom. Kent egy leheletnyi pirosítót a szájára és cuppantott is hozzá épp úgy ahogy ezt Lídia nagysága is szokta volt. Elégedett volt magával.
Hajagos Anna a kezét a kilincsre téve még egyszer visszanézett a szobára és a fekete szaténnal csíkozott estéli retiküllel a kezében elindult a korzóra.
