...napra nap...

1943. július 17. szombat / Bogdán Magdolna

fikció by Simon Zoltán

Bogdán Magdolna igen csak elmaradt a napi teendőkkel. Még sok dolga volt. Először is a szék karfájáról visszatette Fehérváriné pipacs mintás pongyoláját a fürdőszoba fogasára aztán kimosta a kádat és elrendezte a szétszórt pipere holmikat majd visszatette a fenőszíjat a helyére. A nedves törölközőket a szennyes kosárba pakolta és az egészet a hálószoba ajtajánál hagyta. Majd később kiviszi. Bár már tegnap délután átvasalta az asszony piés blúzát és a hasított szoknyáját amit majd a Szalóky ügyvéd úr vacsorájára szándékszik felvenni, mi több a gazda  csíkos öltönye is ott lógott már kikefélve a szolgafán a dohánymintás nyakkendővel együtt amit az asszonytól kapott tavaly Karácsonyra, de mégis úgy érezte megkésett a dolgaival.

Az egész a piacon kezdődött a tojásos Pákainénál akinek 43_07_17bogdánmagdolnamost  olyan sápadt áruja volt, hogy kénytelen volt cekkerestől, kosarastól átnyomakodni az egész piacon az alsó standokhoz abban reménykedve, hogy talál még szép tojásokat. Aztán ott volt még a sánta Zámori is aki megint elhúzta az időt a felesleges legyeskedésével. Szó se róla, sokkal  több húst hagyott a levescsonton mint másoknak de azért azt már illene tudnia, hogy ez bizony kevés lesz Bogdán Magda hajlandóságát elnyerni, legyen az bármi is! Becsukta az ablakokat  és megigazította a sötétítőfüggöny hatalmas bojtjait mert az asszony igénytelen slendriánságnak tartotta ha azok nincsenek egymás mellett és alatt kicsinység. Felpolcolta a párnákat és hosszú szinte kéjes mozdulatokkal elsimogatta a bársonyos tapintású ágytakarókat. Szerette ezt az érintést, ezt a végtelen lágyságot amire már annyira vágyott ifjú leánykora óta. Elmosolyodott és a kis éjjeli asztalkához fordult. Elhessegette maga elől a sánta Zámori képét akinek apró bicebócasága lassacskán már fel sem tűnt neki.  A kezében lévő tálcára pakolta a teáscsészéket a cukortartót mag a kanalakat. A hamutartóból az egyik kistányérba öntötte Fehérváriné félig szívott, rúzsfoltos szivarkáit és kiment az emeleti hálószobából. Az ajtón kilépve Bogdán Magdolna balra fordulva a lejárati lépcsőhöz sietett és a nagy becsben tartott lakkozott, fekete kínai tálcát kissé a válla fölé emelve - csak az egyensúly kedvéért - még volt ideje egy pillantást vetni a lépcső legalsó fokában megbotló kislányra.

info[kukac]simonart.hu
A honlapon közölt cikkek, írások, grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. A tartalmak (képek, szövegek) másolása és közlése a forrás megjelölésével és a honlap tulajdonosának engedélyével lehetséges. Az engedély nélküli újraközlés tilos! A forrásmegjelölés nélküli újraközlés tilos! A honlap tulajdonosa kijelenti, hogy a honlapon közölt írások szerzői jogával rendelkezik, azok saját szellemi termékei, illetve az eredeti szerzők hozzájárultak a közléshez.
Weboldalt szerekesztette: Imaginarium