1943. szeptember 1. szerda - 2019. szeptember 1. vasárnap
fikció by Simon Zoltán
Durucz Antalné a kezét kötényébe törölgetve, félrebillent fejjel, keserű szitkokat sziszegve nézte ahogy a férje féltő gyengédséggel letette a döglött tyúkot a veranda szélére. A nő szemébe megvetés költözött erre a gyerekesen gyengének tűnő mozdulatra és visszafordult a nyári konyhába. Végtelenül elkeserítette, hogy a hét liternyi hadi zsír beszolgáltatása után a fehér tojóját is elvesztette.
Aztán az ebéd alatt az asszony elsorolta, hogy milyen keserű is az, hogy az ő ura csak úgy ugrik a szomszéd Eszti minden szavára és hogy majd kigúvad a szeme ha csak ránéz annak a kódisnak a tőgyire.
Amikor az asszony a ciberét a krumplira szedte az ember elmondta, hogy ez nem úgy van mert ő csak akkor és addig segített az Esztinek amíg a Józsi kórházban volt a fagyásaival. Daróczi Antal aztán még felhozta az Esztitől kölcsönkapott nagy mázas cseréptál ügyét is amit ők törtek össze és hogy akkor a Józsiék se kérték az árát. Amikor erre az asszony felemlegette a talicska ügyét meg az öt pengő kölcsönt amit azok sosem fognak visszaadni, Daróczi Antal félretolta a ciberés krumplit és kiment a verandára.
Aztán hogy az asszony az udvarra öntötte a vájdlingból a mosogatólét újra végighallgatta, hogy ő mennyire pipogya és hogy semmi erősége nincsen a saját családjának ügyiben, és még egy nyomorult kerítést se tud tisztességesen megcsinálni a férfi indulatait nagy kortyokban nyelve a szín felé indult és fejét a szemöldökfa alatt lehúzva belépett egy marék szöget keresni.
Ezért az egy nyomorult tojóért amit az Esztiék tehene megtapodott kell tűrni ezt a pocskondiát. Miért nem lehet azt megérteni, hogy egy döglött tyúkért nem kér pénzt az ember a kenyeresétől. Durucz Antal szinte restelkedett, hogy neki csak két lába ujja fagyott le nem úgy mint Jóskának aki nyolc ujját hagyta ott.
Az ember ott kuporgott a fészer előtti zsámolyon az ékelésre váró szerszámok mellett és egy rozsdás szöget próbált egyenesre kalapálni. A gereblét letéve a kapa lötyögő nyelét nézegette amikor az asszony a zsámoly mögé csosszant. A bántóan magas hang ismét a fülébe hasított ahogy a felesége ismét sorra vette élete minden vélt vagy valós hibáját. Bice-bócaságát, állandó szipogását, tétovaságát, pipogyaságát és verítékes igyekezetét a hitvesi ágyban. Daróczi Antal marka a kapa selymes nyelére szorult és minden gyűlöletét, elvágyódását és szégyenét az ütésbe adta…
