1943. november 17. szerda - 2019. november 17. vasárnap
fikció by Simon Zoltán
Azt a vigasztalásnak szánt okfejtést miszerint számára csak előnyökkel jár ha a magyar táncosok második sorából a néger táncosok jobb oldalán a színpad közepére kerül, abszolút nevetségesnek tartotta. Határozottan fontolgatta annak a lehetőségét, hogy ezért a sértéssel is felérő cseréért ki fog lépni ebből az alkalmi a társulatból. Mi több szakmailag is védhetetlennek tartotta, hogy most a premier előtt egy héttel kellett átadni a helyét Rohlicsek Rozinak a Kolping Leányegyletből aki csak a próbaidőszak második felétől kapcsolódott be a munkába. Úgy érezte, hogy ez az egész helycsere méltatlan támadás a Nőegylet és azok tagjai ellen akik itt szerepet vállaltak és kiváltképp az ő nőiesebb alakja és személyisége ellen, aki már Havasnál is bizonyított Debrecenben.
Most itt ül a sminkasztalnál barna felsőjében ami mellben igen szűknek bizonyult nem beszélve a fűszoknyáról amiből bőven ki kellett engednie, amitől viszont úgy érezte, hogy a felvarrt rafia kötegek idétlenül lötyögnek a csípője körül. Elkente a maradék barna festéket a füle mellett és belenézett a tükörbe. Újra elöntötte a keserűség amint megpillantotta a felismerhetetlenségig összekent fekete arcát. Bizton tudta, hogy így senki nem fogja felismerni a négernek festett táncosok között pedig most a szélesebb ismeretség sokat lendíthetne az oly nehezen felépített karrierjén, Most, hogy Pesti vendégei is lesznek majd az előadásnak igen kedvező lehetőségnek kínálkozott volna. Hátrafordult a jelmezért és szinte megbénult amint megpillantotta a fűszoknyából kihullott rafia szálakat a székek alatt. Mindig érezte, hogy nem lesz jó vége ha a kis Tregovával kell közösködnie az öltöző oldalsó két fogasán. Már a második alkalommal kiderült, hogy a kis Tregova mennyire trehány mi több végtelenül önző. Mind a két széket tele pakolja a ruháival neki meg ott kell kuncsorognia ha egy ici pici helyet szeretne. Már magát a tényt is megalázónak tartotta, hogy egy ilyen kis fruskának kell könyörögnie. Amikor végre kihúzta a szoknyát a szék lábai alól szembesült a valósággal, hogy két gomb is leszakadt az övről és a toldást is csak a Szentlélek tartja. Szinte látta a semmibe veszni azt a rengeteg energiát amit ebbe a jelentős szerepbe fektetett de most még ebben a nyomorult helyzetben sem engedhette szertefoszlani az álmait. Dobay Ilona lehuppant az üresen maradt székre és az öltöző zsivajában kétségbe esetten kotorászni kezdett retikülje külső zsebeiben, hogy végre megtalálja úti varrós dobozát ami alig lehetett nagyobb egy kissebb púderes pakknál.
