1943. december 11. szombat - 2019. december 11. szerda
fikció by Simon Zoltán
A viharkabátos nő felállt és elsietett a WC felé. Még hatan voltak Gazsi Mihályné előtt aki fészkelődött egy kicsit a padon, megkötötte kendője csücskeit az álla alatt és nekidőlt a falnak. Fájt és feszült a hólyagja. Két öklét az ölébe fúrva hajlongott előre hátra. Érezte, ahogy a kőpadlóból áradó hideg felkúszik a harisnyája alatt a lába tövéig szinte elviselhetetlenné téve azt a félelmét, hogy rögvest összehugyozza magát. Várt a sorára. Lehet annak már lassan három órája, hogy itt váratják őket ezen a folyosón. Átnézett a lóca másik végében gubbasztó Engelnére aki csendesen hüppögve kézfejével törölgette az orrából szivárgó fényes kis cseppeket. Sajnálta a szomszédasszonyát. Nekik az urával nem doktorra kellett a pénz. Kifizetik majd a büntetést bár kétségtelenül nagy érvágás ez a száz pengő a családnak a nagy téli vásár előtt. Nem is igazán értette miért is nem engedik már el őket amikor már minden jegyzőkönyvet és papírt aláírtak. Déli kettő van. Ha most kimehetnének sem érnék el a fél hármas vonatot és ha ez így megy tovább még a négy óra hetes vonatot is le fogják késni. Nem nagyon érdekelte az elmarasztaló hivatalos papír mert az csak egy papír.
Magára volt dühös, hogy nem hallgatott a jobbik eszire meg a Nánásiék kisebbik lányára aki hetente vonatozott Debrecenbe seftelni, hogy mostanában razziáznak és hogy többen kell menni meg szét kell osztani a portékát, ha nem akar az ember rendőrkézre kerülni. Ha nem sajnálja azt a kevéske pénzt vonatjegyre most nem ülne itt. Hozhatta volna a sógornőjét meg az anyósát vagy jöhetett volna maga Mihály is ha nem lennének ott a jószágok. Akár az anyós is maradhatott volna ha nem lenne már olyan gyenge. De az. Már kigazdálkodták azt a pénzt amiből megvették azt a két holdnyi zsombékost, hogy ne kelljen a Mihálynak részes kaszálást vállalni és még csak egy kevéske kellene amiből megvehetnék a Valkóék Patak háti öt holdját. Most, hogy az öreg Valkó meg a fia kint veszett a fronton a műveletlen föld csak teher az özvegynek. Olcsón kell, hogy adja. Kell még az az öt hold föld, hogy kivakarjuk magunkat de a nagyobb föld nagyobb gond és Mihály vett még egy üszőt is a két tejelő tehén mellé. Kifizetjük, hogy a rosseb egye meg, van még 16 zsák feles lisztünk motyogta magában Gazsiné és feltápászkodott, hogy végre ő is elindulhasson az árnyékszék felé.
