1944. január 9. vasárnap - 2020. január 9. csütörtök
fikció by Simon Zoltán
Hiába szárítgatta hajnalig a kapcáját a dobkályhán már az első pár lépés után beszivárgott a sáros lé a csizmája laza varrásai mellett. Úgy érezte, hogy a bütykein fehérre főtt bőr minden egyes lépésnél tovább hasad és most istentelenül fázott a lába a nyitott dzsipben. Görcsösen markolta a hideg vaskonzolt a parancsnoki ülésben jobbra – balra dülöngélve ahogy a sofőr igyekezett kikerülni a félig vagy teljesen latyakba merült holttesteket. Már nem szisszent fel lelkiismeret furdalástól gyötörve és az arca sem rándult össze fájdalmasan, bocsánatkérően amikor egy-egy elesett katona kezét vagy lábát gyűrték maguk alá a kerekek. Fájdalmas út volt ez sárba süllyedő hajdan volt fiúk és férfiak között. Most azonban az ágyúk távoli monoton csattogásából valami fura disszonanciát vélt kihallani így balját felemelve megálljt intett. Fejét ide-oda forgatva, szemét behunyva fülelt hosszasan. Lélegzetét lassan kiengedve kinyitotta a szemét és térképtáskáját a térdére húzva kiterítette a térképet. Ujjaival újra és újra végigrajzolta a nyirkosságtól lassan szétmálló vonalakat majd kocogtatni kezdte a térképet. A hadászati direktívák szerint személyesen jelölte ki a rá eső szakaszon az ütegek helyét egészen a leégett postától a trafóházakig előre. Elfogta a remegés. Hiába volt élet és halál ura a század állománya felett ha életével fizet az emberi kudarcáért és most a négyes üteg elhallgatott. Itt, itt, itt! Ide megyünk! – motyogta a térképet mániákusan kopogtatva amíg az autó újra neki nem lódult a távoli ágyú szaggatta liget felé.
Arkagyij Ivanovics Manszur bokáig süllyedt a ragacsos agyagba ahogy kilépett az autóból kabátja aljával végigsöpörve a dzsip szutykos küszöbét. A felelősségtől és a tehetetlenségtől való félelem lekúszott a gyomrába ahogy végignézett emberei maradékán és az ágyú mögött alig tizenöt méterre lehetetlen pózokba merevedett halottakon. A közel ezerötszáz méterrel lemaradt ágyút három újonc és az öreg Oleg igyekezett kirángatni a sárból. Mindhiába. A százados nyomában a sofőrrel elindult a dagványban, hogy ő is fogást kereshessen az ágyún és együtt üvöltve tépjék ki a monstrumot a sárból. A férfiak megálltak egy pillanatra a jeges vízben tekintetüket a századosra szegezve. Szemükben kétségbeesés mert itt a kudarc a halállal egyenlő.
