1944. április 12. szerda - 2020.április12. vasárnap
fikció by Simon Zoltán
Sorsot húztak. Jozef Fröchlich volt a második aki a főtörzsörmester ujjai közül kihúzta a mindent eldöntő gyufaszálat és most azt nézte ahogyan a hórihorgas férfi hátára csúsztatva a géppisztolyt szétosztja a lángszórókat. Látta a megfellebbezhetetlen sors szülte riadalmat azok szemében akik elé letette a gázolajos tartályokat és halotta a szerencsések felszabadult sóhaját. Hálát adott a magasságos Jó Istennek, hogy ebből a leosztásból kimaradt. Ezzel a szarral a hátán ami egy pillanat alatt égő fáklyát csinál bárkiből senki sem képes fedezéket találni vagy ide oda rohangálni, pláne itt fent a hegyekben ez maga a halálos ítélet. Ezt a hülyeséget! Egyszerűen megáll az ember esze. Ki a francnak juthatott eszébe ekkora baromság? Nagy tételben mert volna fogadni, hogy életében nem látott még ejtőernyőst az aki ezt az elcseszett szarságot kitalálta. Ejtőernyősöknek lángszórót? Pöcsök! Bárhogyan is legyen tudta hogy, Schröder ezt is megoldja. Szinte bálványozta Schröder Feldmeistert és most ott állt a sorban figyelve ahogyan az szétosztja közöttük a lángszórósok feleslegessé vált tárait pontosan kiszámolva és felmérve ki mennyit bír még el. Megkönnyebbült, hogy visszakerült ebbe a szakaszba és hogy megint olyan ember alá fog tartozni aki nem megy fejjel a falnak és mindig csak annyit kockáztat amennyi feltétlenül szükséges. Megnyugtató érzés volt mellette lenni, mert ha vele ugrott az ember biztos lehetett abban, hogy senki nem fog vakon és magányosan az ellenséges vonalak mögött kóricálni mi több abban is, hogy a végén egyben marad. A főtörzsőrmester - a rossebb se tudja hogyan de tele volt információkkal és adatokkal - mindig mindent előre megtervezett és azt meg is beszélte velük igyekezvén minden kis apróságot a fejükbe gyömöszölni.
Jürgen Schröder feldmeister tudta miért harcol és azt is tudta hogyan jutottak ilyen mélyre. Tájékozott volt és olvasott. Betéve tudta Cion bölcseinek jegyzőkönyvét és pontosan látta milyen messzire elérhet a zsidók keze és milyen körmönfont praktikákkal sodorták a bukás szélére németországot. Igyekezett leszakadni minden közös művelettől amelyben az olaszok is szerepet vállaltak. Óva intette őket a megbízhatatlan digó ripacsoktól és a szedett-vedett csatlósoktól. Jó katona volt. Hitt saját nagyságában a bajtársiasságban és hitte, hogy a precíz tervek pontos végrehajtása viszi sikerre a sereget. Vallotta, hogy az apró győzelmek vezetnek el a végső diadalig és Jozef Fröchlichnek most erre a hitre volt szüksége.
