1944. május 12. péntek - 2020. május 12. kedd
by Simon Zoltán
A lány hosszan rázogatta a két ujja közé csippentett lapot és rá, ráfújt a papíron még itt- ott megcsillanó tintára mielőtt újra elolvasta volna a levelet. Igazság szerint már belefáradt az írásba, nehezére esett a leginkább ideillő szavakat megtalálnia és megformálnia a mondandóját amikor már gondolatban oly nagyon előreszaladt. Komoly aggodalommal töltötte el, hogy esetleg többet írt a kelleténél. Azon igyekezett, hogy ne írjon túlontúl sokat magáról de azért annyit mindenképen elmondjon, hogy az ő levele maradjon egyes egyedül a honvédzubbony felső zsebibe. Néha, néha megállt írás közben és elmerengett egy reményteljes szép jövőben Istvánnal és ebbe talán egy kicsit bele is pirult, hogy már ilyenekről álmodozik. Úgy képzelte, hogy Steffek István fekete hajú, magas növésű szép ember vékony bajusszal az ajkai felett akihez tucat számra viszi majd a levelet a posta. Talán meg is szeppent egy kicsit ettől a gondolattól és ezért is döntött végül úgy, hogy mégis beteszi a borítékba azt a fotográfiát amit erre az alkalomra csináltatott a Horánszkynál. A mintakönyvből három beállítást is a figyelmébe ajánlottak. Egy gyümölcskosarasat ahol nevetségesen kicsinek találta a kosárkát, egy automobilos beállítást amin semmi nem látszott abból amit ő fontosnak tartott. Nem látszódott az ünneplő ruhája és az új fűzős cipője sem, nem beszélve a melleiről amit peniglen feltétlenül meg akart mutatni Steffek honvédnak. A lány bízott benne, hogy mellének méretei felkeltik a férfi figyelmét. Volt egy nagy fehér fotel is amiben jól látszott volna az ünneplő ruhája, viszont teljesen elveszettnek érezte magát benne. Úgy érezte eltűnik a magas karfák között. Keller fényképészsegéd szerint viszont a napernyős beállítás illett volna a bájaihoz de ő inkább mégis az asztalkás díszletet választotta nyitott könyvvel, lámpással egy függöny előtt. Nézegette magát ahogy ott áll a fotográfián kissé oldalvást az asztalka mellett jobb kezét a nyitott könyv lapjain nyugtatva. Úgy vélte a fűzős cipőben és a fekete harisnyában megfelelő nyomatékot ad anyagi helyzetére, megbízhatóságára nézvést és a zárt kabátka ami takarta is és láttatni is engedte a mellei nagyságát nem tűnt szemérmetlennek. Ennyit még megengedhet a férfi szemnek. Tetszett magának ahogy mosolyog a képen. Úgy érezte ez biztatóan fog hatni a férfire. Tudta, érezte, hogy jó fotográfiát választott mert Mózes Terézia sokat várt ettől a levéltől.
Tenyerével végig simította a négyrét hajtogatott papírost miután körmeivel határozottan és akkurátusan kivasalta a levél éleit. Becsúsztatta a borítékba a fotográfia mellé és leragasztotta. Újra a tintásüvegbe mártotta a tollat és óvatosan lehúzta róla a felesleget . Fejét félrebillentve nagy figyelemmel és a tőle telhető leggondosabban formált betűkkel megcímezte a borítékot. Steffek István honvéd F 603.
