1944. december 2. szombat - 2020. december 2. szerda
"Reggel jött két orosz a mienk éppen reggelizett, kinéztem a szobaajtón elég jóképű gyerek. A két orosz megnézte a szobákat én a kisszobában voltam az ágy alatt. Amikor a mienk kiment beugrottam a fürdőszobába. Szétfejtettem a kabátom, olvastam, kártyáztunk. Úgy volt, h. jön éjjelre az a kis tiszt aludni, aki reggel és délután volt kaszrojért de nem jött. Délben itt volt Pali bácsi elküldtem a levelet a gyerekeknek. Unalmasan telnek a napok."
fikció by Simon Zoltán
Mire Ignatyenkóval a tanyára értek már letakarták a lány testét. Egykedvűen nézte a kabátok alól kilógó kifacsart és lecsupaszított női lábakat. Végtagok. Lábak. Vértől és lucsoktól mocskos fehér lábak se több se kevesebb.
Fáradt volt. Ezen a héten ez volt a harmadik ilyen esete. Egyszerűen bosszantotta, sajnálta ,hogy erre a szutyokra kell fordítani azt az elenyészően kevés békés idejét ami ebben a őrületben épp most magadatott volna számára. Visszafordult a ház felé ahol már csak hárman álltak a vályogból rakott fal előtt. Két korosabb mongol meg egy alig húsz éves uráli gyerek a hadtáptól. Ott toporogtak dideregve levetett csizmájuk mellett heverő málhazsákjaik mögött. Elnyűtt kapcájukat meg, – meglibbentette a decemberi jeges szél.
Zubbonya felső zsebéből előkapart egy szakadozott dohányos staniclit és a maradék mahorkát a tenyerébe szórva akkurátusan sodort magának egy cigarettát. Mindig is voltak ilyen erőszakos állatok a fronton – gondolta - és lesznek is amíg így napról napra élnek, de egyszerűen nem értette mi jó van abban ha a férfiak egymás mocskába dugják a farkukat Mi kell még ennek a csürhének? Ott a hivatalosan engedélyezett zabra, zabráljon vagy ha ez nem elég mért nem vonszolja félre a ribancát és gyűri maga alá, de így agyonverni? Minek?
Vaszilíj Alekszandrovics Riskin századosnak amúgy semmi baja nem volt a mongolokkal sőt ismert rendes mongolokat is de nagy általánosságban nem igazán szenvedhette őket. Bevonulása előtt is tudta róluk, hogy lopnak és csencselnek. A többség nem is igazán tud oroszul és nem is akarnak beilleszkedni a városi életbe. Ő személy szerint semmi jót nem tudott kiolvasni a széles arcokban ülő vékony szemekből. Tekintetét a hátizsákokra szegezve, kezeit vattanadrágja zsebébe dugva csak úgy alig észrevehetően intett az állával „ pakoljatok!” és a három katona leguggolt, hogy kirámolják a zsákjaikat. Furcsa módon először mindannyian a sót, kenyeret és a dohányt vették elő és csak egy árnyalatnyi késedelemmel húzták elő a töltényhüvelyből készült gyújtót, gyufát, faggyút. Mielőtt körmére égett volna a mahorka hátra arcot vezényelt a katonáknak és ismét végignézte a zsákokra pakolt zsákmányt a kopott karórákat és törött üvegű zsebórákat, a gyűrűket és vásári brossokat mind megannyi hasznavehetetlen kacatot amit a háború végéig előbb utóbb a sárba taposnak majd, ahogy azt az uráli gyerek málháján fekvő aprócska sótartót is a törött szárnyú angyalkával a tetején. Amikor végzett a mustrával a politikai megbízott lőtt és a két mongol a földre rogyott. Odalépett a sokktól remegő fiú zsákjához és csizmája orrával megbökdösvén a málha tetején árválkodó elcsorbult nippet kérdően a mellette álló politikai tisztre pillantott de elnézve a férfi leszegett fejét és ívbe feszült testét, elfehéredett ajkait rossz érzés vett erőt rajta, úgy tűnt neki Ilja megint hajthatatlan. Riskin kényszeredetten bólintott és Ilja Ignatyenkó megbízott politikai tiszt előrelépett majd tarkón lőtte az urálit is.
A nagyszüleim házát védő "okirat" amely kizárólagos jogot biztosít a már bekvártélyozott major számára.
