1944. december 23. szombat - 2020. december 23. szerda
"Disznóvágás, levágtuk Ilonkát, 180 kg tisztán. Délután 3 ig mosogattam. Estefelé kötöttünk és bejött a doktor és Borisz itt hülyéskedtek. Egyszer csak beállít egy tiszt egy legénnyel. Kisült h. volt már itt egyszer ez az aki Stummerra hasonlít. Anyuka nagyon megörült neki. Meglepődőtt, h. ennyi lány van elől. Persze nem hitte el, h. Csöre Debrecenbe volt, sejtette, h. mind a hárman elbújtunk. Sült hús vacsorát kaptak a 3 tiszt, Stümmer hozott benzineskannába bort és mondta, h. mi is igyunk, de mi tiltakoztunk, h. a barisnya nyet, „ nem szokott inni. Azt nevettük, h. aztán öntöttünk ki a teáskannába és vizespohárral ittuk a bort Ivánnak (Stummer) pedig csak borospoharat adtam, h. ne sokat igyanak. Csöre, Éva és én becsicsantottunk 1 és ¼ vizespohár tiszta bortól. Vacsora után bejöttek mind a hárman Manszur, Borisz, Iván már bent volt, a másik kettő csodálkozva nézett rájuk, de mivel Iván nem értette, körbe csacsit indítványozott. Mellette ültem az asztalnál és mindég a lábam veregette én erre szépen megfogtam és arébb toltam a kezét, aztán abba hagyta. ¼ 10 felé mentek el. Iskolában már nem voltam, mert karácsonyi szünet van."
fikció by Simon Zoltán
Már harmadik napja ácsorogtak összezsúfolódva a szojvai vasútállomás külső raktárában amikor a fegyveresek újfent kihajtották őket a szabadba. Az asszonyok tömege hirtelen meglódult és egymás sarkában csoszogva kibotorkált a sínek közé. A hideg szél bebújt a kabátok ujjába a zsákok és szakadozott plédek rései közé, belemarva a sovány testekbe, ahogy azok nagy didergő kupacokban várakoztak a pufajkás őrök gyűrűjében.
Nem tudta miért fáj jobban a bal vádlija mint a másik így hát vállát egy szemafor oszlopának támaszkodva felemelte fájós lábát pihenni és szemét lecsukva várta, hogy a jeges hólé marta lábujjaiba visszatérjen a lüktetés. Apró köhögési rohamok kerülgették és rázták meg a testét. Felfázott. Ilyenkor gyulladt izmai újra elernyedtek és érezte ahogyan a meleg pisi lassan leszivárog a combján a szoknyája alatt. Már rég túl volt azon, hogy ettől a lelke akár egy parányit is elpiruljon, tudomásul vette és helyzete szükségszerű velejárójának tekintette. Sokkal inkább aggódott gyengesége miatt. Lábait szorosan összezárva lassan lecsúszott a földön kuporgó két nő közé, amíg négyrét hajtott kötött sálját igyekezett a feneke alá gyömöszölve minél kisebbre gömbölyödni. Melegedett. Térdeit átölelve, arcát a tenyerébe temetve, néha, néha tétován végighúzta ujjait a homlokán, ahogy férje István is szokta íróasztalára könyökölve. Az az apró önkéntelen mozdulat ahogy ujját végighúzta homlokán ébresztette rá, hogy jóformán nem is gondolt a férjére amióta a múlt hónap közepén az oroszok össze nem szedték az egri városháza előtt téglát pakolni. Nem tépelődött azon, hogy mi lett volna, ha nem ragaszkodik oly hisztérikusan – István könyörgése ellenére – ehhez az utazáshoz. Az elmúlt napok minden percét és pillanatát az ujját, derekát, vállait és lábait marcangoló fájdalom elleni küzdelem kötötte le. Úgy vélte, hogy ez az összeszorított foggal vívott monoton, véget nem érő csata sokkal elviselhetőbbé teszi az életét, mint pisis fenékkel az elveszített életén jajongani. Még mindig jobb volt a téglák horzsolta kiszáradt tenyeréről a vért nyalogatni mint azon töprengeni, hogy volt-e valami értelme egy ártatlan flörttel a férjét riogatni. A napok multával egyre kisebb jelentőséggel bírt minden nagy műgonddal kifundált praktika, kierőszakolt utazás és az eleddig szinte áthidalhatatlannak tűnő és egyre mélyülő szakadék ami a kettőjük között fennálló jelentős korkülönbség miatt alakult ki. Okafogyottá vált Kövesdy Lizi minden tanácsa a titkos találkák körültekintő megszervezéséről.
A távoli vágányokon összetolt szerelvények ütközőinek csattogásával szinte egy időben az őrök előre léptek és a vagonok felé kezdték terelni az asszonyokat. A sínek közti fagyott köveken a többiek között botorkálva megerősödött benne az elhatározás és úgy döntött, hogy utazásának minden pillanatában a következő perc túlélésére fog koncentrálni. Dr. Endrődy Istvánné biztos fogást keresett a kinyitott ajtó vasalatába és feltornázta magát a marhavagonba.
