1945. augusztus 6. hétfő - 2021. augusztus 6. péntek
"Régen tervezgetjük már, hogy felmegyünk Pestre. Végre ma Németh kijelenti, hogy van autó, szerda reggel indul fel. Anyuka most pedig már nem akar róla hallani. Sokba kerül mondja ő. Elsorolta, h. mennyibe került a negyedév és, h. mennyibe fog kerülni az ötöd év. A felmenetel is rengetegbe kerül. Pedig nincs igaza mert könnyen kibírná. Amikor már minden érvből kifogyott akkor azt vágta a fejemhez, hogy nem szerettem apukát és nem szeretem Jenőt, hogy most várjuk mindennap haza és én elmegyek itthonról. Miért nem szerettem én apukát? Mert egy hétig együtt akarok lenni azzal akivel szeretjük egymást? Hát már ez is bűn? Nincsen pénzünk. Egye meg a fene azt a rohadt pénzt, hát mit csináljak legyek k, hogy eltudjam végezni az ötödévet. De én nem bírom hallgatni, h. így nem tudom mi lesz jövőre hagyjam abba mikor már négy megvan? Vagy menjek el firkásznak? Nincsen kedvem élni se, jobb lenne elmenni apuka és Cucó után, hiszen ugysem szeret senki ezen a földön apuka aki szeretett és akit én is szerettem elment elhagyott, maradt Sanyi ő meg kitudja meddig gondolkozik így. Ha lenne is valami belőle valami érdemes hiszen olyan kilátások vannak a jövőre. Ó de jólenne ha anyuka szeretne mit kellene csinálni, h. nem legyek az utjába és ne kelljen taníttatni. Majd nem eszem, h. ne kelljen 1200 pengős buzát venni, akkor aztán leszek a kisujjam és hátha megdöglök.
¼ 12 h Éjfél felé jár anya, Rózsika néni, Éva, Jutka lefeküdtek én pedig kiültem a levegőre. Megnyugodtam. Valóban nincsen semmi értelme felmenni. Kiadni a sok pénzt, felhurcolni a természetbeni dolgokat csak azért, h. az uj fürdőruhát felszentelhessem és, h. Sanyival sétálhassunk. Nincsen semmi értelme. A Sanyi levelében olvastam, h. mennyi vizsgája van hátra. Hát csak tanuljon. De az komolyan foglalkoztat, h. hol kereshetnék pénzt, Kikellene menni a géphez, valamilyen munkáslánynak, az Erzsike néni gépéhez. Vagy hivatalba menni. Abba azonban bizonyos vagyok, h. enni nem fogok, csak éppen, h. ne haljak éhen. Jól összeszűkítem a gyomrom."
fikció by Simon Zoltán
Eltekintve a testén végigfutó ernyedtségen és a rohamokban rátörő hőhullámokon Kisuke Akimoto meglehetősen rezignáltan vette tudomásul kölcsönkérelmének elutasítását. Derekát épp, hogy csak meghajlítva aprót biccentett az íróasztal túlsó oldalán ülő hivatalnok felé, mielőtt székét a helyére tolva át nem vágott a nagy csarnokon. Az ajtónál még utat engedett a szuszogva érkező testes úrnak aztán kilépett az augusztusi napsütésbe. Szemét összehúzva végigpásztázta a bank előtti apró parkot egy olyan hely után kutatva ahol mindenkitől illendő távolságot tartva erőt gyűjthetett volna, végiggondolva a még meglévő lehetőségeit. A keleti szellő könnyedén végigsimította az arcát enyhülést hozva elgyengült testének de mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy átsegítse az utca túloldalán kinézett magányos padig.
Így Akimoto kiteregette a bank lépcsőjére az állomáson vásárolt reggeli újságját és a kövezetre ereszkedett. Táskáját térdén nyugtatva igyekezett visszanyerni erejét. Szemét lehunyva többször mély lélegzetet vett majd egy pár pillanat múlva ajkai vékony résén keresztül kifújta a levegőt. Úgy érezte megkönnyebbült. Zsebkendőjével végigtörölte a homlokát és kalapja izzadtságtól nedves belső peremét majd visszatette a fejére.
Kész volt végiggondolni és újra mérlegelni mind azon fennmaradt lehetőségeit amelyet a most elutasított kölcsön mellett még megtehetett. Végül is nem történt semmi katasztrofális amit ne lehetne helyrehozni, maximum kis késéssel vásárolja majd meg kertvárosi házukat. Aztán meg, ha valamivel magasabb kamatra és valamivel rövidebb lejárattal is, de Obajaga úrtól is tudna némi kölcsönt szerezni, ami ugyan erősebben megterhelné a családi kasszát a későbbiekben de talán vállalható lenne. Másodszorra pedig, még mindig rendelkezik annyi megtakarítással, hogy az irodavezetői kinevezésével járó protokolláris vacsorát, amelyet kollégái számára illik rendeznie még fedezni tudja, bár ez valószínűleg késleltetheti Akikóval tervezett esküvőjüket, ami nem fogja a legjobb fényt vetni rá de viszont az előléptetéssel járó jelentős fizetésemelés tényét nem hagyhatja majd figyelmen kívül leendő apósa Cuyo san sem. Végtelenül bosszantotta eljövendő apósának pöffeszkedése és Kikó anyjának alattomos, sunyi viselkedése. A Cuyo családnál tett tisztelgő látogatásai alkalmával rendre a kissé rusztikusabb evőpálcikákat helyezi a tálcájára, felhívva figyelmét a lakkozás finomságára de mindannyian tudják, hogy az érdesebb kimunkálás az ő szerény származására utal, mintha képtelen lenne finoman használni az evőeszközét.
Az ő megalázása az ő szeretett Akikójának megalázása is. Ennek éget kell vetnie. Ha jól belegondol egy ésszerű határon belüli összeggel Obajaga úr kölcsöne megoldást jelenthet. Így lesz döntötte el! Teste és lelke is megkönnyebbült erre az elhatározásra. Órájára pillantott. Lám, lám már negyed kilenc, hogy elszaladt az idő, gonolta.. Mielőtt Kisuke Akimoto teste gőzzé válva el nem lobbant volna még letörölte homlokáról az izzadságcseppeket és leitatta kalapja belső szalagjának hűvös nedvességét, mint ahogy az szokása volt.
