-A most kezdődött XXI. század a tudomány és a technika soha nem látott fejlődését hozza.
-A most kezdődő XXI. század a kommunikáció robbanását és a világfalu kialakulását ígéri.
-A most kezdődött XXI. század a világ lakosságának nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra szakadását hozza.
-A most kezdődő XXI. század a világ élő környezetének teljes összeomlását és a globális üvegházhatást vetíti előre.
-A most elkezdődött XXI. század valójában nagyon ambivalens, ellentmondásos érzésekkel kecsegtet…
A költő Szügyi Zoltán, aki Chicagóban él, Szélben sétáló című versében ezt az érzést így fogalmazza meg:
-„…Hallottalak…szélben…sétáló…és…-megvallom-…féltem
Ezek az egymásnak bizony sokszor ellentmondó információk a gondolkodó embert feszültséggel, sőt félelemmel töltik el!
Az emberi civilizáció pusztulása, -az APOKALIPSZIS- látomása már az emberiség nagy könyvében, a Bibliában is kitüntetett helyet foglal el. Tehát régi félelem ez. Most közel állunk a beteljesüléshez, valamiféle megoldáshoz is. A lélektan szerint a félelem az emberből háromféle lényeges alapmagatartást válthat ki:
1. Elfojtást-agresszivitást
2. Leépülést-őrületet
3. Menekülést mindenféle varázslatokhoz, csodákhoz. Mágiákat, kultuszokat létrehozva.
Simon Zoltán kitalált egy negyedik megoldást: rajzaival gyógyítva magát, szinte kirajzolja magából a félelmeket, rossz érzéseket. A baj, ha megnevezzük, ha meg tudjuk nevezni, már gyógyítható!
2001. szeptember 11-e után amikor, mint tudjuk minden visszavonhatatlanul megváltozott különös jelentőséget kap, hogy Simon Zoltán grafikus MÉGIS próbálja megfogalmazni az emberi lét értelmét… ITT ÉS MOST!
Próbál valami támpontot találni. Lehetőséget a túlélésre. Ebben a totális háborúra készülődő világban, a szétrobbantott értékeket illesztgeti, ragasztgatja csak azért is újból össze. Új értéket próbál teremteni a törmelékből. Expresszív vonalvezetésű, zaklatott, balladisztikus hangvételű grafikák ezek!… A figuratív ábrázolást szürrealisztikus vonásokkal színezi a minden képnél megjelenő montázs szerkezet, mint fontos kompozíciós elem.
Simon Zoltán munkáiban ez a szürreális megközelítés egyfajta új realitásra ébresztő eszköz. Az álomszerű képek és a nyers valóság ütköztetésével jönnek létre, időnként bizony megdöbbentő hatású képei. Technikai igényessége tiszteletet parancsoló. A visszatérően, újból, és újból megjelenő falfirkás hátterek, vagy az általa Rozsdaesőnek nevezett háttérmegoldás a képek előterében grafika kollázsokkal, mind az urbánus ember félelmét sugallja. A korlátok közé zárt indivídiumok bezártságát, elidegenedettségét. Ez a világ egy tipikus megalopolisz része, a grafitikkel, mint városi folklórral, háttérben a feltünedező rémalakokkal. Ez a neurózis, ez a riadtság a XXI. századot elkezdő emberiség tétovaságát, de mégis reménykedő életérzését tükrözik. Ezek az emberek mi magunk vagyunk!…
Ezek a rajzok bennem azt az értetet keltik, min a Pompei-ben elhamvadt testek látványa, melyeket a régészek gipsszel kitöltöttek, hogy láthatóvá váljanak megint.
Simon Zoltán újból láthatóvá tesz és szembesít önmagunkkal.
A kiállítás megnyitása előtt végül hallgassák meg, mert szorosan idetartozónak érzem, az Amerikában élő költő gondolatait:
Szügyi Zoltán: A földnek kapui
ma lehetne a kürt
napja
de csak
elhaló kiáltás
hallatszik a halmok felől
megtelik a levegő
az égetett szekér füstjével
és ünnep nélkül
zárulnak be
a földnek kapui
2001. október 19.
