Tisztelt kiállítás látogató közönség! Most pontosnak kell lennem. Nevem: Bereményi Géza, jelenleg itt állok önök előtt. Feladatom a következő: megnyitni egy kiállítást, jobban mondva: közelebb hozni, ( valamit elárulni) segítségül szolgálni a tisztelt közönségnek, amely elé ezennel egy kiállítás tárul. Ennyit magamról.
Most pedig hadd térjek át eme kiállítás létrehozójára. Ő már nálamnál egy összetettebb személy. Amikor három esztendeje elhatározta, hogy megszületik és itt kiállít, ő adott önmagának nevet, méghozzá a keresztségben azt a nevet nyerte : 143. Tehát mi most a 143 kiállításának megnyitójára gyűltünk össze.
Közbevetőleg megjegyzem: 143 három személyből tevődik össze: Both András fotósból, Pálvölgyi Géza zenészből és Simon Zoltán grafikusból. Azért csupán közbevetőleg biggyesztem ezt ide, mert majd önök is meggyőződhetnek arról, hogy az, amit ez a három kiállító művész itt létrehozott, az az egyszerre vizuális és akusztikus hatás, az három részre három személyre nem bontható, mert csak megzavarná az élményt. A fotó konkrétsága, a zene átlényegítő ereje és a grafikáknak az a különös adottsága, hogy akármiből bármi mást tud csinálni itt legfőbb szándék szerint összeadódik.
Vagyis: három kiállító, nemes lemondással személynevéről, összeadta a földön eltöltött idejének évszámait, és íly módon 143-má változott. Egyetlen valakivé, akinek a kiállítását én éppen megnyitom.
Hadd jellemezzem most őt, 143-at.
143 tizenkét témát dolgozott fel számunkra. Akad köztük elvont kevésbé elvont és konkrét. A kiállítás látogatója sorban ismerkedhet össze velük, míg végül, az összbenyomást idején határozott benyomása támad 143 világlátásáról, sőt személyiségéről, karakterjegyeiről is.
Hogy 143 milyen, mi érdekli őt mi nem? Mit von be szemléletébe, hogyan rajzolódik ki az ő profilja, a saját személyisége.
Lássuk tehát: milyen Ő, legalább is az én észrevételem szerint.
143 az összefüggéseket keresi, a reminiszcenciák kutatója, a párhuzamok szerelmese. Az utolsó szónál álljunk meg álljunk meg egy pillanatra. „ Szerelemese” Azért használtam ezt az érzelmileg elkötelező szót mert, mert 143 lírai alkat, majdhogynem szubtilis.
Gyönyörködésre, fájdalomig menő azonosulásra képes, a tünékeny megragadása a célja. Az átmenetek makacs kutatója ő. Még a legkonkrétabb témáját a Bárkáét is ősi távolságokba, a lehető legkitágítottabb szemléletbe emeli. Minden érzékelhetőből érzést párol, gondolat lesz minden tárgyból amit kézbe vesz.
143 éteri táncos, 143 kalandornak született. 143 szemlélődő típus. Vizsgálatának tárgya nem a tények hanem azok hatásai. Ő nem oknyomozó, hanem csak is az okozat érdekli makacsul. Ha elképzelünk egy eszmei térképet, azon a 143 a tudástól helyezkedik a legtávolabb. Ő 143 sohasem boncolgat, elemez, vagy merül ( el ) a részletekben, az ő útja jelképek között vezet. Világában az összes részlet összecsendül, az ő legfőbb témája az összefüggés.
Engedjük meg, hogy 143 bemutatkozzon nekünk a maga egyszeriségében, üljünk le mellé az álom a lenyomat, a tükröződés partjaira ahol három műfaj folyik egybe.
A kiállítást ezennel megnyitom
Budapest 2007 január 19.
