Simon Zoltán negyven éve kutakodik a grafika területén, keresve a rajz nyelvén elbeszélhető látomásait. Groteszk és sírni való kis hősök, fázós homonkuluszok, csonttá sorvasztott madarak és rozzant terek népesítik be lapjait. Hol személyiségüket vesztett véglények, hol őskori leletek ezek a szereplők, tollal, ceruzával, papírmetszettel létrehozott alakok.
Simon szereti eszközeit, és sajnálja lényeit. Nem drámázik, nem kiabál lapjain, együttérzéssel rögzít. Majdnem naturalista és majdnem szürreális. Itt-ott karikatúra, itt-ott expresszív átírás mindaz, mely kreatúráinak jellemzőit adja. Szűk tereket és finom felületeket alkalmaz. A robbanó kompozíciók és a kétségbeesésig szánni való karakterek adnak feszültséget lapjainak. Simon esztétikailag perfekt grafikái olyan kutatóárkok, melyek mélyén sok meglepő lelet várja az érdeklődő nézőt, s mellesleg még a hatvanas-hetvenes évek legjobb grafikai hagyományaira is rálel a kutató. Csak türelmes tanulmányozás és beleélő képesség szükségeltetik, fogékonyság az irónia és tisztelet a szaktudás iránt. Simon grafikái empatikus üzenetek a szegénység, a kiszorítottság és a félelem területéről, afféle csendes helyzetjelentések.
Sinkó István
