Lábjegyzetek- avagy korunk és iszonyaink
(Simon Zoltán: Rólunk című kiállításának megnyitó szövege)
Simon Zoltán vérbeli grafikus. Szögezzük ezt le kezdésként. A grafikus mesterség szinte minden csínját-bínját elsajátította és magas fokon űzi évtizedek óta. Simon Zoltán, mint vérbeli grafikus közlő típus. Elmesél, lejegyez, ábrázol, összegez. Grafikusi voltának-azzal, hogy leginkább vonalak segítségével fejezi ki magát- ez sajátja. Szinte kötelező. A grafikai vonal más, mint a festészetben a kontúr- a körvonal. A grafikai vonal élő, eleven, vérzően eleven valóságtöredék, olyan eszköze a grafikusnak mely jellemezni, érzékeltetni, figyelmet felkelteni tud.
Nos a Simon Zoltán által használt vonalak efféle élő anyagok. Általuk válik valósággá mindaz, amit képzeletében létrejön.
Simon költői és reflektív alkat. Reflektál korunk retteneteire, kis-, és nagyobb szörnyűségeire és szörnyeire. Mindezt azonban lírai, könnyed folt és-vonalhasználattal, elegánsan és rendkívül megkomponáltan teszi.
A kiállításon látható több mint 20 alkotás-kis-és nagyobb méretű rajz- e reflektív szemlélet lábjegyzetei.
Lovas Dóra művészettörténész egy korábbi Simon kiállítás megnyitóján felelevenítette azokat a középkori illluminánsokat, kódexeket, melyek lapszéleire az illuminátor barátok unalmukban, jókedvükben a szövegel kapcsolatos vagy akár attól független kis skicceiket, groteszk ábráikat rajzolták. A marginaliák fura rajzai, a megjegyzések, kommentek első rajzolt változatai. Simon munkásságában -főleg a kisméretű rajzokon, illetve az itt ki nem állított Odüsszeia sorozaton-ezeknek a margináliáknak késői leszármazottjait tisztelhetjük („Az édenkertnek egy késő sugára”-ahogy Madách írja).De ősképként a szürrealista grafikák rajzok is megkutathatók a Simon életművet tanulmányozva. Toyen, Velickovic, Redon vagy Alfred Kubin fura rajzai sok tekintetben lehetnek előképei a falakon látható alkotásoknak.
Nézzük tehát most a kiállításon jól elkülöníthető emblematikus motívumokat.
Bálványok: Simon vonzódása az ősi kultúrákhoz letagadhatatlan. Faragott bálványok, Húsvét -szigeti arcok, menhírek, dolmenek bukkannak fel a rajzokon. Ezek a szörny pofák, gólemek vékony lábakon támolyognak, esetleg madárszárnyuk van, vagy nyak nélkül a földet jelző vonalra fekve öltögetik nyelvüket. Kik ők? Talán az Atlantis elött fém, vagy tűz korszak khimeirai?
Simon üzenete az én olvasatomban; Vagyunk, akik voltunk, azaz „sárkányfog vetemény” (Vörösmarty),
Madarak: Az előbb említett lényekkel szimbiózisban élő teremtmények, egy papírrepülő és egy varjú kereszteződései. Szálldosnak a különböző felületű égbolton, le-leszállnak, egymással perlekednek. Hát biztosan nem az ég madarai, akikhez Assisi Szent Ferenc prédikált. Ezek a szárnyaló tárgyak, nagycsőrű, kis testű, néha vörös nyelvet öltő rajok inkább Hitchkock Madarainak rokonai, pusztító és közel sem szelíd jószágok.
Fogak: Ezer fogú, éles, vagy tán kőfogú alakok népesítik be Simon grafikáit. Vajon harapásra termettek, vagy tépésre?
A főbb motívumok mellé mindig társul néhány háttérmotívum, melyek vagy rendkívül puha ceruza, lavírozott tus, estleg filctoll segítségével kerülnek fel a papírra. Egy épületváz, repülő kések (esőcseppek, kés formában) gyermekrajz szerű alakocskák. Ezek egészítik ki Simon lapjainak fő alkotó elemeit.
Mint kiderül, ezek a rajzok sok mellék és főszereplővel rendelkeznek, mégis olyan lapszéli, olyan jegyzetelős benyomással vannak a nézőre, hogy könnyedén befogadja őket. Simon a legkomplexebb témát is képes levegős, kompozíciójában áttekinthető módon megjeleníteni.
Fontos szereplője Simon Zoltán rajzainak a szín. Általában a fehér, vagy homokszínű, esetleg szürke háttér, azután egy -egy finom vörös vonal, satírozás teszi feszültté a felületet. Ez a minimalista színhasználat a már korában említett vonalfeszültségek és vonalminőségek mellett a hangsúlyokat, a jelentősnek gondolt motívumok felerősítését szolgálja. Igy éri el azt a végső stádiumát a grafika, melyben kép és gondolat egymásra találva ad át egy reflexiót arról a világról, melyben Simon Zoltánnal közösen mindannyian élünk, lebegünk, szenvedünk félünk és örülünk. Így lesz a lábjegyzetből, a széljegyzetből prófécia és kordokumentum.
