Foszlányok a világ dolgairól
(Simon Zoltán: Foszlányok című kiállításának megnyitó szövege 2025.05.21. Museum Galéria)
Bús bolondok, árva bolondok, búval bélelt szolgalegények, árva szegények, szerencsétlen párák. Hősök hősiesség nélkül, bátrak bátorság nélkül, nők, férfiak identitás nélkül. Simon Zoltán „hősei” e hősiesség nélkül való szenvedő kisemberek-sorstársaink.
Ezen a földön tévelyegnek, lesik az eget, madárra vigyáznak, sőt néha madárrá válnak, mint a népdalok sóhajai, balladái vágyakoznak az égi madárráválásra.
Simon balladás ember, nem helyhez, időhöz kötött balladákat rajzol. A világ-e kietlen pusztaságként jelzett világ- számkivetettjeinknek állít emléket képi balladáiban. A kiállítás egyik-karakteres egységében portrék, alakok, házaikat szorító magányos- itt-ott szinte felismerhető karakterrel rendelkező figurák sorakoznak. Ők ennek a tárlatnak a főszereplői. A belső terem kallódó lelkei reminiszcenciái, vagy átváltozásai ezeknek a figuráknak.
A Foszlányok, elnevezés így talán még érthetőbb, amennyiben az idő, a létezés, az egzisztencia, a körülöttünk történő eseménysorozatok foszlányait is belelátjuk a grafikákba.
Simon Zoltán- ez, úgy vélem mindenki számára egyértelmű-kiváló grafikus, mesterségének jó ismerője, virtuóz rajzoló (ennek minden negatív konnotációja nélkül). Mesélő kedvű, de nem illusztrátor szemléletű.
Most bemutatásra kerülő anyagához remek szöveg magyarázatott találtam Révész Emese művészettörténész tollából. „Minden tárgyi elem csak torzóként van jelen, a konstans szétesés állapotában, darabjaira hullva; a valamikor volt egység szilánkosra tört, foszlányokká bomlott, cserepeire esett szét.„ Ezt Révész Emese Szabados Árpád korai grafikái kapcsán írta le, de- tudva, hogy Simon egykor Szabados növendék volt- ez nem tűnik távoli, vagy erőltetett összevetésnek.
Ugyanakkor Simon már régen eltávolodott választott mestere munkásságától. Viszont érdekes párhuzam, hogy a két idősík, a 70-es évek közepe, illetve a 2020-as évek hangulati állapota mennyire egymásra vetül.
Simon grafikai technikája külön megérdemel néhány gondolatot. Bár rendkívül egyszerűnek tűnnek az egyes lapok, a grafikai technika rendkívül gazdag. Szénceruza, grafit, tus, akril, akril hibajavító, filctollak szinte egyszerre szerepelnek a lapokon. Nem beszélve a kollázs jellegű beragasztásokról. Simon rajzi anyagai nem befolyásolják a rendkívül redukált képmezőt. Minden a papír különböző pontjain történik, gyakran a kompozíció is osztott, mégis egyetlen pillanatra sem érezzük a horror vacui hatást.
Maguk a témák is-vagy talán alapokhoz utólag hozzáfűzött képcím-ötletek sokat elmondanak az alkotó gondolkodásmódjáról. Vannak itt finom aktuálpolitikai utalások (Mariopul, Pride) feltűnnek a kedves irodalmi-zenei előképek (pl. Viszockij), és rengeteg családi vonatkozású mű is látható itt (Apám csodálatos tánca). Simon Zoltán mélyen elkötelezett saját családjának múltja megismerésében. Két könyvet is kiadott Apám kalapja, illetve Egy kis krincsenkruncs címmel. Szülei történetei, a hozzájuk való-néha talán ambivalens viszony érzékeltetésével megjelennek számos munkáján.
Néha a grafikák egy árnyalattal közelebb hoznak minket a valósághoz- ezek elsősorban az első terem alakjai, szereplői, hősei, máshol szinte a teljes absztrakció irányába mozdul el a grafikai lap, egy folt, egy erős, szívbe markoló vonal mögé rejtőzik az alak, a szereplő.
Simon minidrámákat, minikomédiákat, mini szociológiai jellemrajzot állít elénk-állít ki Mini, vagyis sűrített, koncentrált, mely azután ebbe a szikár grafikai térbe csapódik le, formálódik képpé, rajzzá. Olykor Pilinszky versét idézik e rajzok:
” Oszlás-foszlás, vánkosok csendje,
békéje annak, ami kihűlt, hideg lett,
mindennél egyszerűbb csend, ez lesz. „
Máskor, más irodalmi szólamok hallhatóak ki fel munkáiból. Ahogy Jaques beszél Shakespeare vígjátékában az Ahogy tetszik-ben:” „Öltöztess bohócnak s engedj beszélnem, ahogy akarok- kipucolom én e megfertőzött világ ronda testét. „
Simon Zoltán tehát egy érzékeny világrajzoló, egy szenvedélyes igazságkutató, egy melankolikus és egyben szertelenül életszerető alkotó. Itt látható művei tanúsítják mindezeket. Fogadják szeretettel.
